Bajnokok próbája - Ian Livingstone

A Bajnokok Próbája talán a második kedvencem volt gyerekkoromban a Kaland Játék Kockázat sorozatból a Skorpiók mocsara után. A Rakéta 1990-ben adta ki sorban a kilencedikként, míg eredeti honában 1986-ban jelent meg a Puffin kiadótól. A kaland írója nem más, mint a legendás Ian Livingstone. Annak idején sokáig azt hittem, ez a sokat emlegetett Halállabirintus, amiről már sokat hallottam. Mint kiderült, ez nem volt véletlen, hiszen ez az említett kaland folytatása, mondhatnánk úgy is, a Halállabirintus 2.

A Halállabirintushoz hasonlóan a történet ismét a Feketehomok kikőtőből indul. Milyen jó, hogy Trolltooth időrendje szerint így Az éjféli tolvaj után épp beleillik* a sorba. Akár a tolvaj karakterének bőrébe képzelve magunkat, akár csaka helyszínből fakadóan, de a kaland folytatódik. Hősünk a Feketehomok Kikőtőjét elhagyva Lord Carnuss fogságába esik. Rövid gályarabsága utána hamar gladiátor arénában találja magát. Carnuss ugyanis képviseltetni akarja magát gyűlölt testvére, Szukumvit báró újjáépített halállabirintusában. Gyakorlatilag gladiátor versenyt rendez rabszolgáinak, ahol az utolsóként életben maradt győztes jutalma, hogy részt vehet a Bajnokok Próbáján. Szukumvit báró teljesen felújította és halálosabbá alakította át labirintusát, valamint megduplázta a sikeres teljesítés jutalmát. Bajnokunknak tehát először túl kell élnie a gladiátorként, hogy a halállabirintusban ismételten szembenézzen végzetével. Minthogy sikere esetén a jutalomra Carnuss tart igény, vajon elegendő lesz-e ehhez túlélési ösztöne, vagy bosszúvágya?

A játék szabályaiban ezúttal nincsenek módosítók, a hagyományos alap rendszert követik. Mind történetben, mind hangulatában hasonlít a Halállabirintushoz. Ez sajnos a negatívumokkal is így van. Erre a kalandra is igaz, hogy csak szerencsével, többszöri végigjátszás esetén feljegyzésekkel, vagy jó memóriával lehet teljesíteni. Elhiszem, hogy a többszöri nekifutásra gyúrt az ró, de azért ez mégiscsak túlzás. A történet sehol nem figyelmeztet pédául arra, hogy ha a labirintusban bóklászva nem szedünk össze kilenc gyűrűt és a hozzájuk tartozó információt, ne is álmodjunk arról, hogy élve kijutunk. Még ha a próba elején tudnánk is ezt, ehhez a teljes labirintust át kellene kutatni. Gyakorlatlag a ránk leselkedő rengeteg instant halál miatt, ez - csalás nélkül - szinte lehetetlen. A Halállabirintushoz hasonlóan itt sincs lehetőség visszafordulni, ha rossz irányba fordultunk, már búcsúzhatunk is a sikertől. Rosszabb esetben vérmérséklettől függően azonnal kezdhetjük is újra a kalandot, vagy tehetjük vissza a könyvet a polcra.

Nekem sok év utáni első nekifutásra két hiányzó láncszem is becsúszott, ami azonnali halállal jutalmazott Pedig mindent feltérképeztem, ami az utamba került. Játékos közösségben egy biztos tippként hivatkoznak arra, hogy ha túl gyorsan jutottunk át az akadályokon, a biztos bukásra számíthatunk. Engem mégis az bosszant, hogy nulla információval indítanak a Próbán. Annak idején ez gyerekként nem igazán zavart, de most felnőtt fejjel - és főként kevés szabadidővel - ez szerintem sokat ront a játékélményen.

Ha hanyagolta volna a szerző ezeket a hirtelen halál megoldásokat, vagy legalább utalásokkal elkerülhetővé tette volna a csapdákat és a feladat teljesítéséről is lenne a játékosnak fogalma, akkor fullpontosra értékelném. Így viszont inkább azoknak nyújt élvezetes kalandot, akik szeretik a katakombás, labirintusos, halálcsapdás játékkönyveket. Hozzátenném, a hasonló játékkönyves kiadásokhoz képest még mindig a KKJ sorozat viszi a prímet.

Egyébként a Bajnokok Próbája hősének kalandjai A Halál Seregei című játékkönyvben folytatódnak, amit szintén Ian Livingstone írt.

*Attól az apró ténytől eltekintve, hogy kihagytam a varázslat könyveket és a Titán világleírását